A könyvtár története

Szentes közművelődése csak a 19. század utolsó harmadától kezdve indult rohamos fejlődésnek.

Az írni-olvasni tudás ugyanis – más alföldi kistelepülésekhez hasonlóan – csak ekkor érte el azt a szintet, hogy a város lakói tömegesen igényeljék az írott kultúrát.

A szellemi élet előremozdításában komoly szerepet játszott az is, hogy a város 1883-ban megyeszékhellyé vált. Ekkortól már komoly anyagi erősforrások is rendelkezésre álltak ahhoz, hogy Szentes igazi várossá váljon.

Új patinás épületek, szilárd útburkolat, utcai világítás és egy sor szentesi kiadású újság mellett a szépirodalmi élet fellendülése és az olvasókörök megjelenése jelezte a megindult fejlődést.

​

A város értelmiségi elit rétegében egyre többen foglalkoztak tudományos kérdésekkel. A régészetnek, a helytörténetnek, a néprajznak, a humán- és természettudományoknak, ill. a művészeteknek sok hódolója volt, akik különféle gyűjteményeikkel vívtak ki elismerést a város lakosai között.

Szentesen a gyűjtés legnagyobb mértékben a filatélia terén nyilvánult meg, de sokan rendelkeztek igen gazdag és értékes kép-, érem-, ásvány- és néprajzi gyűjteménnyel, de a századforduló környékén már egyre nagyobb méreteket öltött a könyvgyűjtés is.

Nem csupán a gazdag polgároknak, de az egyszerűbb embereknek is igényük volt az olvasásra. A tanyai és városi olvasókörökben rendszeres felolvasásokat tartottak az olvasókör tagjai egymás számára. Gyűjtötték az országosan jegyzett írók regényeit, versesköteteit, színdarabjait, de a vallási és tudományos kérdésekkel foglalkozó irodalmat is.

Több tucat olvasókör működött a városban, melyek, ha nem is nagy, de néhány száz, esetleg egyezer kötet körüli állományukkal már biztosítani tudták a kör tagjai számára a művelődés alapfeltételeit. Ezek a kis állományok voltak a 20. század első felének nyilvános könyvtárai. Mellettük kell megemlíteni a Csongrádvármegyei Múzeum (Koszta József Múzeum elődje) mintegy tízezer kötetes  nyilvános könyvtárát, melyet inkább a  műveltebb lakosok tudtak értékelni.

A helyi gimnázium könyvtára a gimnazista tanulók számára volt elsődleges fontosságú, míg az üzleti alapon működő Untermüller Ernő-féle könyvtár, bár jól felszerelt állománnyal rendelkezett, csak a tehetősebb polgároknak tudott könyveket szolgáltatni.